Rómaiak bányászták, egyiptomi sziklatemplomot idéz ez a magyar kőfejtő

A Fertő-tótól délre fekvő kőfejtő anyaga, a lajtamészkő nagyjából 12-15 millió éve alakult ki, amikor a mai táj helyén még sekély tenger hullámzott. Ennek nyomait ma is őrzik a sziklafalak: séta közben ősi cápafogak, csigák, kagylók és megkövesedett növények maradványaira is bukkanhatunk.

A követ már a római korban is fejtették, a kitermelés pedig egészen a 20. századig folytatódott. A fertőrákosi mészkő messzire eljutott, Sopron és Bécs több jellegzetes épületéhez is felhasználták.

Az évszázadokon át tartó bányászat közben hatalmas üregek és meredek sziklafalak alakultak ki. A belső tér egyik leglátványosabb része a monumentális oszlopcsarnok, amelyet méretei és formái miatt sokan az egyiptomi sziklasírokhoz és sziklatemplomokhoz hasonlítanak.

A kivájt csarnokokat és alagutakat ma bejárhatjuk, a kőfejtő peremére felkapaszkodva pedig a Fertő-tó vidékére nyílik kilátás. A felszínen vezet a Sziklai Benge tanösvény is, amely a környék egyik különleges növényéről, a Magyarországon csak itt előforduló sziklai bengéről kapta a nevét.

A kőfejtőhöz tematikus bemutatóhely is kapcsolódik, ahol az egykori tenger élővilágát és a lajtamészkő kialakulását ismerhetjük meg, a Kőbányászat csarnoka pedig azt mutatja be, hogyan fejtették és hasznosították évszázadokon át a követ.

A hely egyik legkülönlegesebb része a Barlangszínház, amelynek története az 1930-as évekig nyúlik vissza. Már 1937-ben rendeztek itt szabadtéri zenei előadásokat, később pedig felmerült, hogy a kivájt csarnokokat állandó színházi térként is használják.

Az első előadást 1970-ben tartották, azóta pedig nyaranta koncerteknek, opera- és színházi produkcióknak ad otthont a sziklafalak között kialakított különleges játszóhely.