Máig vitatják, hol nyílt meg Magyarország első szupermarkete

A Szovjetunión belül Leningrádban (Szentpétervár) nyitott meg az első önkiszolgáló élelmiszerbolt 1954 decemberében, a magyarországi kereskedelem kevesebb mint egy évvel később követte a mintát. Itthon 1955. augusztus 27-én kezdődött az ilyen típusú üzletek története Budán – írja a Gasztrorégész. A vásárlók gyorsan megszerették az új rendszert, de kritikusai is bőven akadtak. Leginkább a bolt méretét kifogásolták, ebből adódóan pedig a választék nagyságát is. Ekkor született meg a nagyobb alapterületű, szintén önkiszolgáló élelmiszerüzletek ötlete.

1960 májusában a Magyar Nemzet már arról írt, hogy a jövő kereskedelmében fontos szerepet kaphatnak a nagyméretű önkiszolgáló piacok. Akkor Tatabányát, Sztálinvárost (a későbbi Dunaújvárost) és a budapesti Szabadság-hegyet említették az első lehetséges helyszínek között. Néhány hónappal később már az is körvonalazódott, hogy az első ilyen üzlet 1961-ben a Szabadság-hegyen, az Eötvös úton nyílhat meg.

Közben a név körül is vita indult. A „szupermarket” angol eredetű kifejezés nem illett az akkori nyelvi és politikai közegbe, ezért több magyarosított fogalom jelent meg. Nevezték önkiszolgáló piacnak, szuperpiacnak, csúcspiacnak, csarnokáruháznak, bolti piacnak, háztartási nagyáruháznak, a kisebb változatokra pedig a szuperett kifejezést is használták.

A Belkereskedelmi Minisztérium 1962-ben nyílt pályázatot írt ki a megfelelő magyar névre. A javaslatok között szerepelt a Háziasszonyok Boltja, a Mindenes, a Napi Cikkek Boltja, a Jólét Áruház, a Gondűző Piac, az Otthonellátó, a Telekosár, a FOCI, vagyis a Fogyasztási Cikkek Áruháza, valamint a MI-KA, amely a „minden kapható” rövidítése lett volna.

A befutó jelölt végül az ABC lett. A mozaikszó eredetileg az „alapvető bolti cikkek” rövidítéseként terjedt el, bár később több más magyarázat is megjelent. Korabeli cikkekben alapvető beszerzési cikkek, általános beszerzési cikkek és általános bolti cikkek formában is értelmezték. A név elfogadását az is segítette, hogy Grétsy László nyelvész a Magyar nyelvőrben alkalmasnak nevezte az ABC Áruház és az ABC Kisáruház elnevezéseket.

A nyelvi kérdések tehát megoldódtak még a bolt megnyitása előtt. 1961-re kiderült, hogy a tervezett első szupermarket mégsem a Szabadság-hegyen épül. A további helyszínek közt felmerült Vác, Dorog, Sztálinváros, valamint a budapesti József Attila-lakótelep is. A korabeli sajtó közben több üzlet megnyitásánál is az „első szupermarket” kifejezést használta.

Dorogon, a Bartók Béla úton és a Csaba utcában is nyíltak új típusú önkiszolgáló boltok, ezek azonban méretük alapján inkább szuperettnek számítottak. A korabeli besorolás szerint a 250 és 600 négyzetméter közötti üzleteket ABC Kisáruháznak, vagyis szuperettnek tekintették, míg az ennél nagyobb alapterületű egységek számítottak ABC Áruháznak, azaz szupermarketnek. Ebből a szempontból Vác erős jelölt az első helyre. A Dunai Cement- és Mészművek deákvári lakótelepén 1963. április 1-jén nyílt meg egy 700 négyzetméteres üzlet, amely már meghaladta a kisebb kategória felső határát. A Népszava másnapi beszámolója szerint az áruház 1,7 millió forintos árukészlettel várta a vásárlókat, és körülbelül 1500 különböző terméket kínált.

A választék nem állt meg az élelmiszereknél: a polcokra kisebb háztartási cikkek, iskolaszerek, ajándéktárgyak és könyvek is kerültek. A vevők hűtőpultokból választhattak előre szeletelt húsokat, csomagolt sajtokat és felvágottakat, a fűszerekből pedig egy–két heti mennyiségnek megfelelő csomagokat állítottak össze műanyag tasakokban.

Bár egyértelműnek tűnhet, melyik volt az első szupermarketünk, a történet mégsem teljesen lezárt. Létezik olyan értelmezés is, amely szerint a váci deákvári áruház inkább főpróbának tekinthető, és az első valódi magyar szupermarket a József Attila-lakótelepen 1964 októberében megnyílt, 1300 négyzetméteres üzlet volt.

Az viszont biztos, hogy az ABC később a mindennapi bevásárlás egyik legfontosabb hazai alternatívájává vált, de az első igazi szupermarket címéért ma is több üzlet versenyezhet a kereskedelemtörténetben.