Világhírű írók friss könyvei, amiket érdemes elolvasnod a nyaralás alatt

A Nobel-díjas norvég Jon Fosse legújabb könyvében egy férfi életének utolsó napjait meséli el. A főhőst egy téli éjszakán úgy dönt, autóba száll, és elindul, azt viszont még ő sem tudja, hogy hova tart. Végül a név nélküli főhős egy erdőbe vezet, és bár gyötrő bizonytalansága már a vezetés közben is megmutatkozott, az erdő sötétsége még inkább próbára teszi. A horror elemeivel játszó könyv a főhős kimerültségével párhuzamosan egyre inkább szürreálissá változik, mígnem hősünk elérkezik a Fehérségbe.

Egy másik norvég írónak, Karl Ove Knausgårdnak is kijött egy újabb könyve idén, mégpedig a Hajnalcsillag-sorozat második kötete, Az öröklét farkasai. A regény első fele a csernobili atomkatasztrófa idején játszódik, főhőse pedig a katonai szolgálatból hazatérő Syvert. Miután néhai apja holmijai között orosz nyelvű levelekre bukkant, a temetkezési vállalatnál dolgozó férfi elkezi beleásni magát apja múltjába, ami úgy tűnik, a Szovjetunióig nyúl vissza. A második könyv már a jelenről szól, egyik központi szereplője pedig a Moszkvai Egyetemen dolgozó biológusprofesszor, Alevtina. A nő megszállottan kutatja a halhatatlanság témáját, az események pedig akkor indulnak be igazán, amikor találkoznak. Az öröklét farkasai az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja az 1980-as évek és a jelen politikai, kulturális kontextusában.

Murakami Haruki nem tartozik a „felvágós" írók közé, mégis egyedi, szürreális stílusa miatt itthon is sokak kedvencévé vált. A legfrissebb esszékötetében viszont tőle szokatlan módon megnyílik, és kendőzetlen egyszerűséggel, kertelés nélkül megosztja olvasóival a regényírói mesterség titkait. Ha mi is a rajongók közé tartozunk, akkor biztosan kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi inspirálja Harukit, hogyan alakítja ki szereplőit, hogyan gondolkozik a kreativitásról, az eredetiségről, az elismerésről vagy éppen az irodalmi díjak értékéről. Az író a könyvben, mint egy nagy mágus ad választ az ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre úgy, hogy olvasás közben teljesen elhisszük neki, hogy természetfölötti erővel rendelkezik.

A mágikus realizmus atyjának tekintett Gabriel García Márquez még 1999-ben kezdett el dolgozni ezen a könyvön, ám még az ötödik átírást követően is úgy vélte, hogy a Találkozunk augusztusban nem méltó arra, hogy elolvassuk – fiai azonban úgy döntöttek, hogy édesapjuk halálának 10. évfordulóján publikálják a Márquez által megsemmisítésre ítélt könyvet, mely szerintük apjuk végső erőfeszítéseinek gyümölcse, ami tanúbizonyosságot ad arról, hogy a kolumbiai író még betegsége ellenére sem hagyott fel az alkotással.  A 82 oldalas mű egy Ana Magdalena nevű asszony életét mutatja be, aki minden augusztusban elutazik édesanyja sírjához. A nő alapvetően egy boldog házasságban él, de minden évben egyetlen napra teljesen más emberré válik, és idegen férfiak karjába borul. Márquez eddig kiadatlan könyvében a szenvedély, a szabadság és az életöröm testesül meg a főhősnő történetén keresztül.

A Szabó Magda eddig kiadatlan, illetve kevésbe ismert írásaiból összeállított Diana tükre egy titkos sétára, a női szépség köré épülő utazásra hívja az olvasókat. Az írónő részint nyomozásnak, részint körbevilágításnak nevezett módszerét alkalmazva a szépség születését, titkát és közösségformáló együtthatóit kívánja feltárni, s ugyanakkor a gyakorlatba átültethető tanulságoknak is teret enged. A nő szépségétől az ifjúság, a tehetség, a lélek szépsége felé haladunk, majd antik tájak fölött suhanva gyűlnek össze a csodálatba ejtő élmények, melyek a legjobb esetben is csak sötét órákban előhívható emlékképként vihetők el.