Ilyen lenne a világ, ha rosszul szelektálnánk
Fotó: MOHU

2025-11-13

Ilyen lenne a világ, ha rosszul szelektálnánk

A szelektív hulladékgyűjtés ma már nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem társadalmi tudatosságunk egyik legfontosabb mércéje is. Miközben a világ egyre több hulladékot termel, az újrahasznosítás aránya is lassan, de biztosan növekszik. A fejlődés azonban korántsem egyenletes: van, ahol természetes napi rutinná vált, máshol még mindig tanulják, hogyan kell szelektálni. Szerencsére itthon is egyre több jel mutat arra, hogy valódi szemléletváltás bontakozik ki.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) 2024-es riportja szerint a világon évente 2,1 milliárd tonna települési hulladék keletkezik, és a becslések alapján ez a mennyiség 2050-re akár a négymilliárd tonnát is elérheti. Bár a háztartásokban képződő szilárd, folyékony és egyéb hulladék mindössze a globális hulladéktermelés tíz százalékát adja, éppen ezen a területen tudunk a legtöbbet tenni a keletkező hulladék csökkentéséért és az újrahasznosítás arányának javításáért.

A szilárd hulladékok rendszerszintű kezelésének finanszírozásával foglalkozó World Bank Group adatai alapján a világszerte keletkező szemét mintegy 23 százalékát egyáltalán nem gyűjtik be, további 33 százaléka pedig nem hivatalos lerakóhelyeken végzi. Az arány különösen kedvezőtlen az alacsony jövedelmű országokban, ahol a hulladék 60 százaléka begyűjtetlen marad, míg 93 százalékát nem kezelik megfelelően. 

Image
Fotó: AnnaStills, Shutterstock

A fejlettebb régiókban, így Európában a hulladékok újrahasznosítása szerencsére jóval kedvezőbb képet mutat. Az Eurostat szerint 1995 és 2023 között a települési hulladék újrahasznosításának aránya 19-ről 48 százalékra emelkedett, ami jelentős előrelépésnek számít.

A kontinens élmezőnyét Németország vezeti, ahol 2023-ban már a háztartásokban keletkező szemét 67,2 százaléka kapott új életet. A 2022-es adatok alapján Ausztria, Szlovénia, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Olaszország, Svájc, Lettország és Norvégia is kiemelkedően teljesít a kontinensen, hiszen az újrahasznosítás aránya mindegyik országban meghaladja az 50 százalékot. Magyarországon jelenleg a települési hulladék 34 százalékát hasznosítjuk újra, de az arány évről évre folyamatosan növekszik.

Mit csinálnak másképp?

A növekvő hulladékmennyiség miatt a közepes és alacsony jövedelmű országokban is előbb-utóbb elengedhetetlenné válik, hogy hatékony rendszereket alakítsanak ki a hulladék kezelésére. A jól teljesítő országok példái azt mutatják, hogy megfelelő infrastruktúrával és tudatos lakossági bevonással látványos eredményeket lehet elérni. 

Az egyik legsikeresebb megoldás az italcsomagolásokra bevezetett visszaváltási díjas rendszer (Deposit Return System, DRS), amelyet Magyarországon is bevezettek a MOHU révén. Ennek köszönhetően a visszaváltási arány Németországban már eléri a 98, Norvégiában és Litvániában a 92, Írországban és Szlovákiában pedig egy év alatt a 73, illetve 70 százalékot – derül ki az automaták technológiáját fejlesztő TOMRA adataiból.

 

Legalább ilyen fontos szerepe van az oktatásnak is, amelyben – nem meglepő módon – Németország és az északi országok járnak az élen. A német Remondis például olyan oktatási programot dolgozott ki, amely az óvodásoktól egészen a középiskolásokig kínál tananyagokat a környezettudatosság témájában.

Az országban emellett a MOST School-Community Project a közösségi és iskolai együttműködéseken keresztül is ösztönzi a hulladékgyűjtést, míg Hollandiában az Eco‑Schools Netherlands több mint 160 iskolát fog össze, amelyek önkéntes alapon dolgoznak a fenntarthatóságért. Pontosan ilyen szemléletű oktatási programba kezdett bele itthon a MOHU is.

Kukaszülemények – amikor a szelektálás félremegy

A MOHU kutatása szerint tízből hat fiatal úgy véli, hogy itthon rosszul gyűjtjük a szelektív hulladékot, vagyis a tudás és a rutin között jól látható szakadék tátong – ezt pedig csak tudatos edukációval lehet áthidalni. Ugyanakkor az eredmények azt is mutatják, hogy az emberek alapvetően nyitottak a szelektív gyűjtésre: a válaszadók kétharmada vallotta, hogy igyekszik minél többféle hulladékot külön gyűjteni.

Ez alapvetően egy biztató kombináció, és éppen ezért is indította el a MOHU a PFËMÜ nevű edukációs kampányát, amelynek célja, hogy a szelektív gyűjtés napi rutinná váljon. A név az otthon legkönnyebben szelektálható hulladéktípusok – papír, fém és műanyag – kezdőbetűiből áll össze. A kampányban hét influenszer vett részt, az üzenetek pedig több mint 12 millió megtekintést értek el, miközben a PFËMÜ-höz kapcsolódó weboldalakat október végéig közel 200 ezren keresték fel.

A kampány leglátványosabb elemei egyértelműen a „Kukaszülemények” voltak: azok a meghökkentő, rosszul újrahasznosított termékeket ábrázoló kreációk, amelyek azonnal felhívták a figyelmet a tudatos szelektálás fontosságára.

Tojáshéjjal kivarrt pulóver, konyhai hulladékból készült kulacs vagy egy olajos sportcipő – ilyen szürreális tárgyakkal szemléltették, mi történne, ha a rossz helyre dobott hulladékot válogatás nélkül hasznosítanánk újra. Ma ugyanis sajnos még mindig sokszor kerülnek a szelektív hulladékok a kommunális kukákba. A MOHU célja, hogy a látványos projekt segítségével minél több emberhez eljuttassa az újrahasznosítás helyes módját, és ezzel elősegítse, hogy Magyarország is felkerüljön azok közé az országok közé, ahol már magas az újrahasznosítás aránya.

  • A tojáshéjas pulcsi üzenete az, hogy a nem használt ruháinkat adjuk le a textilgyűjtő pontokon, a tojáshéjat pedig komposztálhatjuk, vagy leadhatjuk a hulladékudvarokban a többi konyhai zöld- és élelmiszerhulladékkal együtt;
  • az elemes műanyagzacskóé az, hogy a szakadt zacskókat bátran dobjuk a szelektívbe, a veszélyes hulladéknak minősülő elemeket pedig egy gyűjtőpontra vigyük vissza;
  • a konzervdobozos jegyzetfüzet azt szemlélteti, hogy a konzervdobozokat és a papírt is dobhatjuk a megfelelő szelektív kukába;
  • az olajos sportcipővel arra mutatnak rá, hogy a használt sütőolajat is a megfelelő pontokon adjuk le, a sportcipőknek pedig az egyéb textilhulladékokkal együtt a textilgyűjtő konténerben a helyük;
  • az üvegszilánkos fejhallgató esetében az üveghulladékot valójában a hulladékudvarokban adhatjuk le, kivéve, ha visszaváltható italcsomagolásról van szó, hiszen akkor a REpontokon a helye. A fejhallgató viszont elektronikai hulladék, így azt a gyűjtőpontokon, vagy a hulladékudvarokban érdemes leadni;
  • az ételmaradékos kulacs pedig azt ösztönzi, hogy a konyhai zöld- és ételmaradékok gyűjtésére igényeljünk egy Morzsit, vagy adjuk le a hulladékudvarokban, míg a törött műanyagkulacsokat nyugodtan dobjuk a szelektív gyűjtőedénybe a többi műanyag hulladék közé.

Hogy pontosan mit hova érdemes dobni, arról ebben a cikkben írtunk részletesebben, az elektronikai eszközök kezeléséről pedig itt és itt található bővebb információ. A textilhulladékok szelektálásáról ezen a linken lehet többet olvasni. Ha pedig nagyobb mennyiséget szeretnénk leadni, érdemes felkeresni a hulladékudvarokat, ​​amelyek közül több az elöregedett autók átvételére is lehetőséget kínál. 

Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!




még több Drive-tipp