Ez a kiadós magyar étel régen minden szüreten ott volt – ma már egyre ritkábban kerül asztalra

A pincepörkölt a régmúlt idők egyik fontos szüreti étele volt, ilyenkor ugyanis a gazda feladata volt, hogy táplálja az ültetvényeken dolgozókat. Reggelire ezért egy kiadós, általában kenyérrel, szalonnával vagy kolbásszal készült fogást kaptak a munkások, de a megfelelő energia biztosításáért ebédre is egy hasonlóan telítő és kalóriadús kosztra volt szükség.

Itt jött közbe a pincepörkölt, ami beszédes nevét elkészítéséről kapta: úgy tartják, hogy az ételt a borospincékben készítették el, a hiedelem szerint pedig emiatt az étel némileg átvette a boros hordók fás, tanninos aromáját. A fogás maga egy egytálétel, amit fazékban vagy bográcsban főznek, és mivel neve csak az elkészítés módjára utal, ezért nem meglepő módon többféle változata ismert – írja a Vince. 

Az alap általában marhalábszár vagy sertéscsülök volt, de sokszor adtak hozzá különböző belsőségeket. Persze a bor is nyilvánvaló összetevőjévé vált, emellett laktató krumpli és sok pirospaprika is került bele. Az avasi pincepörkölthöz a HelloVidek szerint például sertéstarját használtak és lecsós alapon indították meg, majd ezután öntöttek hozzá némi fehérbort. Szekszárdon marhalábszárat, sertéscsülköt, marhamájat, szalonnát és vörösbort kevertek bele, míg Villányban inkább sertéslapockával és sertéskörömmel ízesítették.