Alig egy évig működött a francia felvonó, ami a tenger alatt vitte a turistákat

Franciaország déli részén, Marseille külterületén ma is láthatók egy rendkívüli turisztikai projekt maradványai. Az 1960-as évek az országban szinte minden területen változást hoztak: a második világháborút követően növekedésnek indult a gazdaság, és ekkor bontakozott ki a kulturális forradalom is. Ez az új lendület inspirációt adott Denis Greissels mérnök és a világhírű síelő, James Couttett számára, akik megalkották a Le Téléscaphe nevű víz alatti felvonót.

Az egész egy beszélgetéssel indult, amikor felmerült bennük, hogy ha Franciaország már a lehetőségek korszakát éli, miért ne lehetne sífelvonót építeni a víz alá is. Ennek nyomán kezdtek el egy olyan rendszert tervezni, amely az utasokat tíz méter mélyen, a víz alatt szállítja egyik apró halászfaluból a másikba. A koncepció szerint a sífelvonókról ismert kábelekre apró „tengeralattjárókat” függesztettek volna.

1964-ben benyújtották az első szabadalmi kérelmet, a szerkezet pedig a Le Téléscaphe nevet kapta. Marseille vezetése némi meglepetésre a kezdeményezés mögé állt, és egy állami iskola mérnöki támogatásával sikerült megállapodni abban is, hogy a négy kocsiból álló felvonó Callelongue és Les Goudes között közlekedik majd.

Az utasok egy apró, mindössze háromszemélyes kapszulába szálltak, amely ténylegesen tíz méter mélyre vitte le őket. Ez ugyan nem számított különösebben extrémnek, de ebben a mélységben még egy ablakokkal felszerelt felvonó számára sem jelentett gondot a nyomáskülönbség. A biztonságra ugyanakkor külön figyeltek: a kabinok körül folyamatosan búvárok ügyeltek az utasokra, így szükség esetén azonnal közbe tudtak lépni.

A nagyjából tízperces útért 12 frankot kértek, ami mai értéken körülbelül 10–15 eurónak felel meg. Nem meglepő, hogy a Le Téléscaphe különlegessége miatt óriási sikert aratott: a látogatók akár órákig is sorban álltak, hogy kipróbálhassák, 1968 végére pedig már több mint harmincezren tették meg az utat, ami szép eredménynek számított.

Jelentős problémát okozott például a rozsdásodás, és az energiaellátást sem volt könnyű megoldani egy akkoriban távolinak számító területen. Ráadásul a folyamatosan készenlétben álló búvárokat is fizetni kellett, a négy darab háromszemélyes kabin pedig egyszerűen nem tudott akkora bevételt termelni, hogy megérje fenntartani a víz alatti felvonót.

Bár voltak elképzelések a Le Téléscaphe kapacitásának bővítésére, 1968-ban tüntetéshullámok söpörtek végig Franciaországon, amelyek egy új kormány megalakulásához vezettek. Az új korszakban a felvonó már nem tudott elegendő forrást szerezni, így néhány hónap alatt végleg bezárt.

Az infrastruktúrát idővel szinte teljesen felszámolták, az egykori rendszerből végül csak egyetlen kabin maradt fenn, amely ma már jóval távolabb Marseille-től, az alpesi Grésy-sur-Isère múzeumában látható, emléket állítva ennek a rövid életű, mégis különleges kísérletnek.