Az Inka Birodalom utolsó kötélhídja, amit minden évben újrafonnak

Peru déli részén, az Apurímac-folyó fölött húzódik egy különleges híd, melyet már több mint 500 éve gondoznak az egykori Dél-Amerikában tevékenykedő Inka Birodalom – feltételezett – leszármazottjai. A birodalom fénykorában a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile területére is kiterjedt, vesztüket végül a spanyol hódítások jelentették. Az inkák korukhoz képest nagyon is fejlett társadalomnak számítottak: a legtöbben földműveléssel töltötték napjaikat, de bányászattal és kerámiaművészettel is foglalkoztak, és a takácsmesterséget is szépen kitanulták.

A szövés jelentőségét jól szemlélteti írásmódjuk, a csomókkal dolgozó kipu, de jellegzetes kötélhídjaikhoz is hasonló technikákat alkalmaztak. Tájékozódni is ügyesen tudtak: a havas hegyvonulatokat és forró dzsungeleket keresztező, csaknem 40 ezer kilométer hosszú Inka Út (Qhapaq Ñan) például legfontosabb központjaikat kötötte össze, a területi adottságok miatt pedig ennek mentén számos hidat hoztak létre.

A közösségekben a nők feladata volt, hogy összefonják az apró, vékony szálakat, majd később a férfiak ebből készítették el az erősebb köteleket, amelyek már képesek voltak megtartani az egész hidat. Az újjáépítési folyamat általában júniusban vette kezdetét, és gyakorlatilag egyfajta „szociális adózási módszerként” szolgált: mindenki részt vett a munkálatokban, majd miután mindennel elkészültek, közös ünnepléssel tisztelegtek a szellemlelkek előtt.

A hídépítés gyakorlatának szentségét egyébként jól mutatja, hogy a szerkezeteket minden esetben megáldották, aki pedig megrongálta volna az egyiket, arra halálbüntetés várt. A becslések szerint egy időben legalább 200 ilyen híd létezhetett, ám a legtöbbet elhanyagolták. A Q'eswachakát viszont a birodalom összeomlása óta folyamatosan gondozták: a karbantartásért azóta is egy hídfőnök (chakacamayoc) felel, az ő munkáját segítik meg a környező településeken élők. A BBC egyik beszámolója szerint általában ezernél is többen gyűlnek össze június második hetében, hogy három napig csak a szövésre összpontosítsanak. Az ő munkájukat felügyeli a jelenlegi chakacamayoc, Victoriano Arizapana, aki természetesen a negyedik (utolsó) napon csatlakozik a táncos mulatsághoz.