Megrekedve az időben: Európa szellemvárosai ma is kísértetiesen szépek
Bár az elhagyatott épületekre, akár egész településekre nem mindenki tekint áhított úti célként, tény, hogy van bennük valami misztikus, ami bizonyos turisták számára valós vonzerőt jelent. Akár megijesztenek, akár elkápráztatnak minket az időben megrekedt épületek, az egészen biztos, hogy elgondolkodtatnak minket arról, mi vezetett el idáig. Most öt ilyen európai falut mutatunk be.
A horvát Hvar szigetén található lakatlan, ám a látogatók előtt ma is nyitva álló Humac településén egykoriban mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak a helyiek, azonban a falu a 20. században lassan elindult az elnéptelenedés útján, mivel az emberek egyre inkább átköltözek a környező városokba. Hátrahagyott kőházaik, kápolnájuk, de még sörfőzdéjük is jól kivehető a mai napig, sőt: egyes idegenvezetők vezetett túrákat is szerveznek. Érdekesség, hogy működik itt egy múzeum is, amely horvát vidéki életet mutatja be.
A Kréta szigetén található Sfendili története egészen a 16. századig nyúlik vissza, napjainkra azonban az Aposelemis-gát építése miatt szinte teljesen víz alá került. A lakókat még a kétezres évek elején telepítették ki, az egykori házaik és a központi templom teteje viszont alacsony vízállás idején még elő-előbukkan – emiatt kapta egyébkétn Sfendili a „Kréta Atlantisza” becenevet is. Ugyan az épületek állapota nagyon romos és felújítási munkálatokat sosem végeztek területén, a település különös vonzerejét pont az őt körbelebegő misztikum adja.
Craco egykoron egy görög telepesek által alapított falu volt, amely a középkorban erősödött meg igazán. Hanyatlása a 20. század második felében kezdődött, amikor először a nem megfelelő infrastruktúra okozta földcsuszamlások, majd árvizek és földrengések pusztították a falut. A katasztrófákat követően még évekig laktak itt, azonban Craco később teljesen elhagyatottá vált. Megmaradt épületei ma is számos turistát, sőt: még filmes stábokat is vonzanak.
A második világháborúig Tyneham egy tipikus angol falu volt, azonban 1943 után a katonaság kiképzési célokra hivatkozva átvette területét. Bár megígérték a 225 főt számláló település lakóinak, hogy a jövőben visszatérhetnek otthonaikba, ez végül sosem történt meg. A falu épületei felett lassacskán átvette az uralmat a természet, nagyrészük ma romokban áll. Az állapota ellenére Tyneham a mai napig látogatható, ezzel betekintést engedve az idő martalékává vált település múltjába.
Az eredetileg halászatból és mezőgazdaságból megélő Doel pusztulásának kezdete is a 20. századra vezethető vissza, ugyanis a közeli Antwerpen fejlődése miatt a figyelem egyre inkább elterelődött Doelről. A kormány a falu megszüntetését tervezte, a lakóknak pedig pénzügyi kompenzációt ajánlottak, akik így végül teljesen elhagyták a települést. Ma a becslések szerint csupán 20-30 fő lakja továbbra is a falut, akik kitartóan küzdenek annak fennmaradásáért: ellenállási mozgalomként létrehozták például a Doel 2020 programot, aminek keretében egy művészfalut akartak kialakítani belőle. Vágyaik pedig meghallgattattak, ugyanis számos graffitiművész figyelt felt akciójukra, így ma több neves graffitis alkotásai díszítik a falakat.
(Forrás: Express)
Olvasd el ezt is!
Kövessétek a közösségi csatornáinkat is, így nem maradtok le folyamatosan frissülő tartalmainkról: Drive Magazine néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!
