Álomból rémálom? Lemondana világörökségi címéről egy szlovák falu

Liptófarkasd Szlovákia északi részén, a Nagy-Fátra Nemzeti Park területén terül el. A festői környezetben megbúvó falut már 1376-ban említik írásos források, különlegessége pedig abban rejlik, hogy – Szlovákiában egyedülálló módon – képes volt megőrizni eredeti településképét. Itt ugyanis nem épültek modern lakások, az utcák mentén ma is hagyományos, keskeny telkeken álló faházak sorakoznak.

Összesen 45 ilyen,  istállókkal és pajtákkal rendelkező épület maradt fenn. A falu két fő útja közül az egyik az 1875-ben épült és római katolikus Mária látogatása-templomhoz vezet, a másik meredeken kapaszkodik fel a Sidorovo-hegy lábához. Liptófarkasd ennek köszönhetően kapta meg 1993-ban az UNESCO-címet. 

Egy helyi lakos szerint ugyanakkor a gondok elsősorban nem a turisták számával vannak, hanem a különféle szabályozásokkal. Annak ellenére, hogy Liptófarkasd lényegét pont az adja, hogy területe nem egy skanzen, Anton Sabucha szerint az UNESCO által előírt intézkedések ellehetetlenítették a mindennapokat. Új épületeket nem lehet emelni, a régieket alig szabad átalakítani, illetve a mezőgazdasági növénytermelés és a háziállatok tartása szintén tiltva van. 

Mindez egy olyan faluban történt, amelyet egykor favágók, pásztorok és földművesek alapítottak. Így nem csoda, hogy a gyökeres változások megviselték a lakosságot. Mindehhez hozzájön, hogy a turisták gyakran figyelmen kívül hagyják a magánszférát, a fotózási tilalmakat, besétálnak a kertekbe, és úgy viselkednek, mintha senki sem lakna itt. 

– idézte Sabuchát a Time Out.