Kevesen tudják, de a dollár és a magyar tallér is ebben az apró cseh városban született

Az amerikai dollár kétségkívül a világ egyik legfontosabb és legelterjedtebb pénzneme. Egyszerre számít a globális gazdaság de facto fizetőeszközének és az aranyfedezet nélküli világpénz szimbólumának. A Federal Reserve adatai szerint ráadásul a bolygó pénzügyi tartalékainak 58 százaléka dollárban van, ami több mint kétszerese az euró, a jen és a kínai jüan (renminbi) együttes külföldi tartalékainak.

Harmincegy ország hivatalos valutaként használja vagy nevezte el róla saját pénznemét, további 65 pedig a dollárhoz köti annak értékét. Mára olyan távoli vidékeken is elfogadják, mint Észak-Korea, Szibéria vagy az Északi-sark kutatóállomásai – mutat rá a BBC.

A Csehország északnyugati csücskében fekvő Jáchymov ugyanis az a pontja a világnak, ahol a dollár legelső elődjét készítették. Az egyutcás, alig 2300 lelkes kisvárosban azonban ma semmi sem emlékeztet erre a különleges múltra – sőt, Michal Urban, a  Krušné hory / Erzgebirge Hegyvidéki Régió vezetője szerint még a helyiek közül sem mindenki tudja, milyen fontos szerepet játszott településük a pénztörténetben.

A mai Jáchymov még meg sem alakult akkor, amikor 1516-ban rájöttek, hogy a Csehországot és Szászországot elválasztó hegyvidék hatalmas ezüstkincset rejt. Egy vállalkozó szellemű helyi nemes, Hieronymus Schlick gróf ekkor Joachimsthalnak – vagyis „Joachim völgyének” – nevezte el a területet a bányászok védőszentjéről.

Akkoriban Európában még nem létezett egységes pénznem, az uralkodók pedig folyamatosan versengtek a hatalomért. Hatalmuk megszilárdításának egyik legbiztosabb módja a saját pénz verése volt – és pontosan ezt tette Schlick is.

Abban a korban a pénzérmék értékét a bennük lévő nemesfém határozta meg, Schlick pedig két döntésével is hozzájárult az új pénznem sikeréhez és gyors elterjedéséhez. Akkoriban Közép-Európa nagy részén a 29,2 grammos Guldengroschen-érmék voltak forgalomban. Schlick első ötlete az volt, hogy ezek súlyát és átmérőjét is lemásolja, így a környező királyságok könnyebben elfogadták az új érméket. A második okos húzása pedig az volt, hogy elképesztő mennyiséget gyártatott belőlük.

Mindezek eredményeként Joachimsthal tíz éven belül egy alig ezres lélekszámú faluból Közép-Európa legnagyobb bányászati központjává nőtte ki magát. Lakossága 18 ezer főre duzzadt, a környéken mintegy ezer ezüstbánya működött, ahol legalább nyolcezer bányász dolgozott. A növekedés nem állt meg: 1533-ra Joachimsthal Csehország második legnagyobb városává vált, a 16. század közepére pedig Urban becslése szerint körülbelül 12 millió Joachimsthaler keringett a kontinensen – jóval több, mint bármely más pénznemből.

A források azonban végesek voltak, és idővel az itteni ezüstkészlet is kimerült. Addigra, 1566-ra a Joachimsthaler már annyira elterjedt Európában, hogy amikor a Német-római Birodalom egységesíteni akarta az érmék nemesfémtartalmát és méretét, választása végül erre az érmére – rövidebb nevén a thalerre – esett. Az új, egységes pénznem a Reichsthaler nevet kapta.

A thaler azonban messzebbre is jutott: elterjedt Etiópiában, Kenyában, Mozambikban, Tanzániában és Indiában is. Szamoában ma is tālā a hivatalos fizetőeszköz, Szlovéniában 2007-ig tolar-ral fizettek, míg Románia (lej) és Bulgária (leva) pénzneme egyaránt az első thaler hátlapján látható oroszlánra utal.

Az amerikai dollár pedig a Dániában használt (leeuwen)daler elnevezésből származik. A dán gyarmatosítás révén a kifejezés gyorsan elterjedt az angolszász nyelvben, majd 1792-ben hivatalosan is az Egyesült Államok pénznemévé vált.

Ma Jáchymovban semmi sem utal a thaler egykori világhódítására, de aki betér a Royal Mint House Múzeumba, ott nemcsak a pénz születéséről, hanem történetének sötétebb oldaláról is hallhat részletesen.