5 meglepő tapasztalat, amit a világ egyik legszegényebb országában szereztem

Molnár Péter, a RoadMovie Podcast alapító-műsorvezetője számolt be néhány meglepő tapasztalatáról a Drive olvasóinak. 

Laoszban járva hamar feltűnik, hogy az emberek jelentős része rendkívül egyszerű körülmények között él. A falvakban gyakran látni bambuszból és bádoglemezekből épült kunyhókat, sok helyen pedig a vezetékes víz és az elektromosság is hiányzik. Bár a helyiek hihetetlenül barátságosak és vendégszeretők, a turistaként tapasztalt jóléted és a laosziak mindennapjai közötti kontraszt sokkoló lehet.

Ugyanis mindennek a másik oldalán ott vannak a tükörfényesre csiszolt, gyarmati múltat megidéző, menő éttermekkel hívogató turistanegyedek, például Luangprabangban. Laosz történelmi királyi fővárosának egyes részein sétálva akár Franciaországban is érezhetnénk magunkat, két sarokkal odébb viszont már földön étkező emberekkel találkozhatunk. Ilyen környezetben mindig viselkedj felelősen és moderáltan, lehetőség szerint kerülve a feltűnést!

Aki járt már hasonló helyzetű országban, valószínűleg tapasztalta, hogy a helyiek és a turisták között lévő átugorhatatlan szakadék miatt sokszor két lábon járó pénztárcának nézik a látogatókat, ami állandó vegzálást jelent bármerre is megyünk. Ezt átélhetjük például Balin is, de a sokkal közelebbi Egyiptomban vagy Marokkóban is hasonló a helyzet. Laoszban azonban mindennek semmi nyoma.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének magasabbak a turistákra szabott árak. Alkudni szinte mindenhol kötelező, de ha nem szeretnénk vásárolni semmit, akkor többé-kevésbé békén hagyják az embert, így nem kell folyamatosan menekülni az utánunk loholó behívóemberek, szuvenírárusok, riksások és egyéb változatos haszontalanságokat tukmálók elől. 

Laosz bár gyönyörű, olyan látnivalókból kevés akad, amelyekhez hasonlót ne lehetne találni a fentebb említett országok valamelyikében, így kénytelenek voltak ledobni a partybombát, ami egy teljesen új réteg megjelenését eredményezte. Aki járt már a budapesti bulinegyedben, annak nem kell mindezt bemutatni. Konkrét példaként legyen elég annyi, hogy miután egy gumibelsővel 50 métert ereszkedtünk az ország egyik legszebb környezetében fekvő Vang Vieng városának folyóján, gyorsan egy falusi kocsma záróráját idéző itatóhelyen találtuk magunkat, ahol a sebtében összetákolt partmenti fabódé rettenetes hangszórójának még borzalmasabb zenei aláfestésével láttak vendégül minket. Délben.

Pedig minderre tényleg semmi szükség nem lenne, mert pont ezen város mellett élheted át életed egyik meghatározó élményét a Phu Kham barlang grandiózus tereiben, lenyűgöző cseppkövei között. Ha ez a képződmény valahol Európában lenne, a kontinens egyik topkategóriás látnivalójává vált volna, ez kétségtelen.

Az elmaradottabb országokba indulva általában felkészülünk arra, hogy belföldi utazásunkat zötykölődő csirkebuszokon, sokadmagunkkal, változatos élelmiszerek és állatok társaságában leszünk kénytelenek lebonyolítani. Ha erre vágysz, természetesen bőségesen megtalálod Laoszban, de ha eggyel kényelmesebben utaznál, akkor szerencsére van más opció is.

Néhány évvel ezelőtt, kínai „támogatással” kiváló vasútvonalat építettek az ország legfontosabb – és a turisták által is előszeretettel látogatott – városai között, például a főváros és a már említett Vang Vieng–Luangprabang tengelyen. Itt akár 160 km/órával száguldó, business class szintű vonatokon is elérhetők az egymástól több száz kilométerre lévő úti célok 1-2 óra alatt – de van lehetőség lassabb, még mindig kényelmes jártot is választani nagyon korrekt áron. Azonban ha vonattal nem elérhető helyre indulnál, kényelmes és relatív biztonságos éjszakai buszokkal is utazhatsz, átszundítva a fél országon.

Távoli utazásaink során szinte mindig érdemes pár napot az adott ország fővárosában is eltölteni. Thaiföld felfedezése nem lehet teljes egy bangkoki éjszaka nélkül, de Malajziában sem voltál, ha nem látogattad meg Kuala Lumpurt. Van egy jó hírünk: Laosz fővárosára, Vientienre nem kell fecsérelni az időt, mert olyan, mintha nem is létezne. Persze létezik és a Mekong partján a naplemente is szép, van továbbá az eredetire zavarba ejtően hasonlító diadalíve és csodás templomai, de jellegében inkább olyan, mintha egy átszállópont lenne. Igazi belváros, bármilyen egyedi hangulat és kihagyhatatlan látnivaló nélkül.

Így jobban teszed, ha egy technikai megálló után inkább a természet felé veszed az irányt, ott biztosan nem fogsz csalódni a térség egyik legkülönlegesebb, mindenképpen többet érdemlő országában!