A falu, ahol a halált és a születést is betiltották

A távoli norvég település, Longyearbyen lélegzetelállító fotói első látásra egy bájos és természetközeli falu képét adják vissza. Ám a felszín alatt egy egészen különös törvény húzódik, ugyanis tilos meghalni itt. A rendeletet 1950-ben vezették be, amikor kiderült, hogy a helyi temetőben elhantolt testek a dermesztő hideg miatt nem bomlanak le. 

Longyearbyen a sarkvidéki éghajlatú Spitzbergák szigeten található. A hideg időjárás hatását jól bizonyítja, hogy kutatók a 2000-es években megvizsgálták a temetőben nyugvó, az 1917-es influenzajárványban elhunyt emberek maradványait. Megdöbbenve tapasztalták, hogy élő mintákat tudtak visszanyerni a vírusból. A település nagyjából 2500 lakosa így évtizedeken át élt egy kórokozó közvetlen közelében, anélkül hogy tudtak volna róla – írja a New York Post.

A helyi temetőben ezért nem temetkezhetnek, ugyanis attól tartanak, hogy a betegségek továbbterjedhetnek a szigeten. A végstádiumban lévő betegeket általában elszállítják a szigetről, így ők utolsó napjaikat Oslóban töltik. Bár urnákat el lehet helyezni a temetőben, kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.

A szigeten nincs idősek otthona vagy bármilyen intézmény, amely a beteg vagy idős emberekkel foglalkozna. A szabály értelmében őket még haláluk előtt el kell szállítani Longyearbyenből. Jan Christian Meyer, a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa szerint mindent megtesznek a végstádiumú betegek mihamarabbi elszállításához. Ugyanakkor nem csak a halált tiltották be. A várandós nők felkészült kórház hiányában nem adhatnak életet gyermeküknek a településen, hanem hetekkel a szülés előtt a szárazföldre kell utazniuk.

Longyearbyen a világ egyik legészakibb települése, amely miatt különösen sajátos körülményekkel néznek szembe a mindennapokban. Április és augusztus között a Nap folyamatosan a horizont felett marad, míg az őszi-téli időszakban az egész szigetcsoport sötétségbe borul. Emellett a telpüléshez közel jegesmedvék is megfordulnak, akiket a hatóságok igyekeznek távol tartani a lakott területektől.

Ez persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy a szigeten egyszer egy egész falut lebontottak csak azért, hogy a jegesmedvék visszatérjenek. A helyiek a vadon élő állatok miatt fegyverrel közlekednek, és a turisták is csak fegyveres kísérettel járhatják be a vidéket.

A macskák tartása is tilos, ugyanis így próbálják megóvni az északi madárpopulációt. Az alkoholfogyasztásra havi korlátozást vezettek be, mivel a szigeten az alkohol olcsóbb, mint Norvégia más részein. Fontos kikötés, hogy csak azok költözhetnek Longyearbyenbe, akiknek már van munkájuk, hiszen az extrém körülmények között mindenkitől elvárják a teljes önfenntartást. A külföldi munkavállalók viszont vízummentesen dolgozhatnak Spitzbergák szigetén. Bizonyos munkaadók akár a lakhatás kérdésében is segíthetik őket.