Bevállalnád? 7 úti cél, ahol hemzsegnek a mérges kígyók

Townsville városától 8 kilométerre található a Magnetic Island sziget, ahol nagy számban megtalálható a déli halálkígyó (Acanthophis antarcticus), melynek mérge először bénulást, majd fél óra eltetlével   – az ellenszérum beadása nélkül – halált okoz.  Nyílt ligetekben, bokros területeken fordul elő. Nem mozgékony faj, általában laza talajba ássa magát, ahol akár napokig is rejtőzve várja zsákmányát. Főleg kisemlősökre és gyíkokra, kétéltűekre és madarakra vadászik. Veszélyessége is vadászati módszeréből következik: habár kerüli az emberek által gyakran látogatott területeket, ha veszélyeztetve érzi magát, rendkívüli gyorsasággal mar.

Ausztráliában nagyjából 100 mérges kígyó faj él, beleértve a kispikkelyű tajpánt (Oxyuranus microlepidotus), amelyet a világ legerősebb mérgű szárazföldi kígyójaként tartanak számon. Mérgükből csupán pár csepp is elég lehet egy zsákmányállat vagy ember megöléséhez. Viszonylag kevés haláleset köthető hozzájuk, mivel lakott területektől messzi helyeken élnek, így ritkán kerülnek kapcsolatba emberekkel.

Még több mérges kígyófaj Ausztráliában:

• Tajpán (Oxyuranus scutellatus)
• Tigriskígyó (Notechis scutatus)
• Textilmintás barnakígyó (Pseudonaja textilis)

A vízben és a szárazföldön egyaránt találkozhatunk kígyókkal. A Balitól keletre fekvő több száz sziget alkotja a Kis-Szunda-szigeteket, melyek durván 64 különböző méretű és színű kígyófajnak adnak otthont. Ezek közül csupán 6 faj képes mérget fecskendezni áldozatába. Itt él a királykobra (Ophiophagus hannah) is, mely 5,6–5,7 méterével a világ leghosszabb mérgeskígyófaja.

Ha a királykobra fenyegetve érzi magát, képes hossza egyharmadára felegyenesedni. Egyes esetekben akár meghaladhatja egy átlagember magasságát. A királykobra szívesen választ magának víz közeli élőhelyet, mert a vízfelszínen úszva könnyen el tud menekülni. Ennek ellenére a szárazföldön is jól érzi magát.

Még több mérges kígyófaj Bali területén:

• Island Pit-vipera (Trimeresurus insularis)
• Maláj köpködőkobra (Naja sputatrix)

Az Indiai szubkontinens legtöbb része számos kígyófajnak ad otthont, mivel a trópusi hőmérséklet és a monszun ideális élőhelyet biztosít a számukra. A kígyómarás általi halál Indiában a legmagasabb: évente 46 ezer ember veszti életét az országban. A négy leghalálosabb kígyófaj közül a legveszélyesebb a közönséges krait (Bungarus caeruleus), mely főként éjszaka aktív és csak akkor támad, ha megzavarják vagy provokálják. Mérge azonban visszafordíthatatlan bénulást, rövidesen halált okoz. A közönséges krait könnyen felismerhető, mivel kékesfekete színű testét sárgásfehér sávok tarkítják.

A másik három legveszélyesebb kígyófaj a térségben:

• Pápaszemes kobra vagy indiai kobra (Naja naja)
• Russell-vipera (Daboia russelii)
• Arab efa (Echis carinatus)

Az Everglades az Egyesült Államok Florida államának déli részén található mocsárvidék, ami egy nagy újvilági trópusi vízgyűjtő terület déli részét foglalja el. Körülbelül 45 kígyófaj él a területen, melyek közül 4 mérges. A legtöbb marást a dusky pygmy nevezetű csörgőkígyó okozza (Sistrurus miliarius barbouri). A vidéken azonban nem a kígyó marásától kell legjobban tartani, ugyanis az itt élő pitonok megfojtják zsákmányukat. Bár a szó szoros értemében nem „mérgesek“, de egyre növekvő számuk miatt komoly veszélyt jelentenek az emberre is.

Még több mérges kígyófaj Everglades-ben:

• Gyémánt csörgőkígyó (Crotalus adamanteus)
• Florida cottonmouth (Agkistrodon conanti)
• Pitonfélék (Pythonidae)

A Shawnee Nemzeti Erdő az amerikai Illinois államban található. Az Ozark-hegység részét képező mészkősziklák veszik körül a LaRue-mocsarat, ahová évente több ezer kígyó vándorol. Ám ahhoz, hogy a mocsaras területre érjenek, át kell kelniük a Snake Roads elnevezésű úton, melyet emiatt évente kétszer lezárnak: márciustól májusig és szeptembertől otóberig.

Összesen 20 különböző kígyófaj él az erdőben, a viperák közül pedig három ismert, mérgező faj őshonos: a rezesfejű mokaszinkígyó (Agkistrodon contortrix), a vízi mokaszinkígyó (Agkistrodon piscivorus) és az erdei csörgőkígyó (Crotalus horridus). Mindhárom faj a sűrű aljnövényzetet és a mocsaras vidéket kedveli, halakkal és kisebb állatokkal táplálkoznak. Főként éjszaka aktívak, de nappal is előfordulhatnak.

Az Amerikai Egyesült Államokban a 20 legmérgesebb kígyófaj közül 19 Arizonában található. Az állam legnagyobb városában, Phoenixben hat különböző csörgőkígyó él. Arizona egy részén terül el a Sonora-sivatag is, ami számos állatfajnak ad otthont, beleértve a mérges kígyókat. Az legtöbb itt élő csörgőkígyó a meleg időjárást kedveli, általában csak akkor harapnak, ha vadásznak vagy fenyegetve érzik magukat. Először mindig figyelmeztető, csörgő hangot adnak ki. Meglepő módon a csörgőkígyó harapásának csak 25%-a okoz mérgezést; habár fájdalmas, ritkán halálos.

Még több mérges kígyófaj Arizonában:

• Texasi csörgőkígyó (Crotalus atrox)
• Feketefarkú csörgőkígyó (Crotalus molossus)

A Missouri Észak-Amerika második leghosszabb folyója és egyben az Amerikai Egyesült Államok középső részeinek fontos vízi útvonala. A folyó Nyugat-Montanában, a Sziklás-hegységben ered, majd előbb keleti irányban folyik. Itt él a prairie-csörgőkígyó (Crotalus viridis), mely halakkal és kisebb állatokkal táplálkozik. Méreg helyett rátekeredik és megfojtja az áldozatát, ami vízben még ijesztőbbnek hangzik. A hüllő mellett rengeteg, emberre veszélytelen kígyófaj él, mint például a bikasikló (Pituophis catenifer sayi).