Velence egyik legdrágább étele, amit évente csak kétszer lehet megkóstolni

Velencében évszázadok óta őrzik a moeche titkát, amely egy apró, puha húsú, zöldes színű rákféle (Carcinus aestuarii). A rákokat Burano és Chioggia lagúnáiból gyűjtik ki a speciális tudással rendelkező, moecanti néven ismert halászok. Feladatuk azonban korántsem egyszerű: az apró rákokat egyrészt csak tavasszal és ősszel lehet befogni, de még ezekben az időszakokban sem mindegy, mikor emelik ki őket a vízből.

Az azonos nevű fogás alapját a hím egyedek adják, amelyek tavasszal és ősszel levetik kemény páncéljukat, és rövid ideig védtelen, puha állagúak maradnak. A halászoknak ezt a néhány órás időablakot kell eltalálniuk: ha lekésik, a rákok újra kemény páncélt növesztenek, és ehetetlenné válnak. Ugyanez történik akkor is, ha túl korán gyűjtik be őket.

Tovább növeli a luxusjellegét, hogy a fentiek miatt a belőle készült fogást évente csupán két rövid időszakban, jellemzően október és november, valamint március és április között lehet megkóstolni.

A hagyományos elkészítési mód elsőre meglehetősen kegyetlennek tűnhet. Velence turisztikai portáljának leírása szerint a rákokat először egy tűvel átszúrják, hogy a bennük maradt víz eltávozzon, majd kétféleképpen készítik el őket. Az egyik változat szerint egyszerűen lisztbe forgatják, és forró olajban kisütik. A másik módszernél a még élő rákokat előbb felvert tojásos keverékbe helyezik, és néhány órán át benne hagyják. Ezt követi a lisztezés és az olajban sütés.